Bogár Pál
 

A fehérvári sport halhatatlanjai

 

Örökös fehérvári kapitány

1955-öt írunk. Jó 40.000 szurkoló buzdítja teli torokból a magyar válogatottat Budapesten, a Népstadionban. Nagy ügy! – mondhatnák az idősebbek, hiszen akkoriban, amikor Puskás Ferenc (ma az ő nevét viseli az elöregedett stadion) és társai kergették a labdát a zöld gyepen, rendre telt ház, több mint 80 ezer néző szorongott a lelátókon.

Igen ám, csakhogy ez az 1955-ös mérkőzés nem foci, hanem kosárlabda meccs volt, méghozzá a férfi Európa-bajnokság 8-as döntője, s nem más, mint a legyőzhetetlen csapat hírében álló Szovjetunió ellen. Mindennek tetejébe a torna utolsó találkozóján, amelynek tétje az Európa-bajnoki cím volt. A mieinknek mindenképpen nyerniük kellett az addig veretlen oroszokkal szemben.

Képzelhető, milyen hangulat volt azon a meccsen, mert a forradalom előtt egy évvel sem szerették jobban a magyarok az oroszokat, mint mondjuk 57-ben...

Minden az oroszok mellett szólt, és mégis a magyarok nyertek. Hasonló sikert azóta sem ért el magyar csapat, és ugye, mondani sem kell, hogy sem előtte, sem utána nem volt ennyi nézője Magyarországon kosárlabda mérkőzésnek!

Olyan korszakos egyéniségek játszottak abban a csapatban, mint Simon János, Greminger János és Zsíros Tibor. Mindhárman Európa-klasszisok, ám mégis egy szikár fehérvári fiatalember parolázott a meccs előtt a szovjet csapatkapitánnyal, és állhatott végül a trófeával a kezében a győzelmi dobogóra (ahol akkor még csapatonként csak egy játékosnak jutott hely), bizonyos Bogár Pál. Aki természetesen maga is sokoldalúan képzett, kiválóan védekező, ésszel játszó kosaras hírében állt és volt benne valami többlet, amiért a társak egyhangúlag őt választották kapitánynak.

Bogár Pál hajdanán a Székesfehérvári Építőkben játszott, s a soproni Erdészeti Egyetem elvégzése után magától értetődően visszatért Fehérvárra. Munkahelye hosszú évtizedeken át a Fejér Megyei Közúti Igazgatóság volt, ahonnan főmérnökként vonult nyugdíjba, az útépítő szakma országos szaktekintélyeként.

Hogy mi volt az a bizonyos többlet, amit az imént említettünk? Az erős egyéniségekre jellemző erkölcsi tartás és férfias kiállás a tisztesség mellett. Jó példa erre a Magyar Olimpiai Bizottság 1984-es szavazása a Los Angeles-i játékokról való távolmaradásról. A politikai nyomás egyértelmű volt, de néhány évvel a rendszerváltás előtt az ellenszegülésért már nem járt börtön. Mégis csak egyetlen egy MOB tag volt bátor a részvétel mellett szavazni, így tiltakozva a magyar élsport színe-virágának szolgai beáldozása ellen, a fehérvári Bogár Pál.

Ha van ember, akit mindenki tisztel, elismer és szeret a városban, akkor az a hajdani kosárlabda aranycsapat kapitánya.

Kívánkozik egy kérdés írásunk végére: miért nem a most 82 esztendős Bogár Pál nevét viseli a Gáz utcai kosárlabdacsarnok? Illő tisztelgés lenne minden idők egyik legderekabb fehérvári sportembere előtt, ha személyes jelenlétében kerülhetne sor a névadó ünnepségre, lehetőleg még ebben az évben!



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Oldal nyomtatása